Ami tegnap történt, az felfoghatatlan tragédia. Tragédia, mert mindig tragikus, ha értelmetlen haláleset történik. És felfoghatatlan, mert annyira nagyon könnyű lenne az ilyen eseteket megelőzni.

Emlékszünk még a duisburgi Love Parade-en történt esetre? Bár térben és időben messze van a két eset egymástól, azért vannak közös vonások.

Mindkét eset megelőzésének az lett volna a kulcsa, ha a szervezők figyelembe veszik, hogy adott helyre mennyien férnek el/be. És kész. Többet nem kell odaengedni.

A tegnap este történteknél nem tudjuk még mi okozta a pánikot. De nem is ez a fontos, úgy érzem. Ahol sok ember van egy szűk, zárt helyen, ott BÁRMI okozhat pánikot. A szervezők dolga az, hogyha már kitört a pánik, biztosítsák a hely kiürítését. Az ember tömegben nem viselkedik különbül, mint egy megriadt csorda. Úgy is kell terelgetni ilyenkor az embereket. Nem szabad arra számítani, hogy gondolkodó lényekből áll a tömeg. Mert ez abban a pillanatban nem igaz. Akkor csak tömeg, massza, amelyik halad a lehetséges irányba, és amelynek minden egyes egyede a lehető leggyorsabb tempóban igyekszik haladni. Így aztán persze hathatósan gátolják egymást a haladásban, de ez elég régóta így van, ezt egy rendezvényszervezőnek tudnia kell.

Nem is az a gond, hogy hiány lenne szakemberekben, vagy hogy ezek a szakemberek nem értenék a szakmájukat. Csak sajnos a szakmai érveket igen gyakran felülírja a magasabb bevétel elérésének a célja. Ez is érthető. Viszont akkor egy megoldás van: drágábban kell adni a jegyeket. Aki egy bulibelépőre rászán mondjuk 3 eFt-ot, az rá fog szánni 3.500-at is. Többségében. És nem a biztonsági előírásokból szabad engedni. Mert annak ez is lehet a vége.

Én magam sosem bírtam a tömeget. Régebben, fiatalabb koromban sem szerettem, utáltam az érzést, ha idegenek hozzám érnek. Ennek ellenére voltam én is koncerteken, túlzsúfolt klubokban, ahol ráadásul állott emberszag volt a rossz szellőzés miatt. Elmentem, mert egy barátom, barátnőm, testvérem stb. el akart menni, és én elmentem vele. Szóval tudom én is milyen ez "belülről". Azokra kellene hallgatni, akik tudják azt is, milyen kívülről.

Az egyetlen hely ahol elviselem, sőt, élvezem a tömeget, az a focistadion (Hajrá Fradiii!!!). Annyit beszélnek a futballstadionok biztonságáról, a szórakozóhelyek biztonságáról miért nem esett szó egészen a tragédia megtörténtéig? Egyik-másikveszélyesebb, mint az ország legkeményebb B-közép szektorai együttvéve...

Arról, hogy volt-e késelés, nem tudunk még biztosat. Ha nem is volt, ilyen helyen elég, ha valakik azt hiszik, hogy volt, és elkezdenek menekülni, a többi, már azt sem tudja, miért, csak menekül (Ez egyébként ésszerű és kiszámítható viselkedés adott helyzetben. Nem tudja, nem látja, lehet tűz, lehet akármi, menekül mindenki, menekülök én is): Erre kell minden esetben felkészülni, kész kiürítési tervvel, megfelelően képzett és megfelelő számú szakszemélyzettel. És annyi vendéggel, amennyi, az adott helyen az adott személyzet által kezelhető.

Részvétem az áldozatok családtagjainak. Osztozom a fájdalmukban, bár annak mértékét elképzelni sem tudom...

(Mi is szórakozni voltunk tegnap a barátainkkal. Először moziba mentünk, aztán étterembe. Aztán bárba. Olyan későn keveredtünk haza, szégyelltem az órára nézni. Nem is gondoltam rá, milyen jó hogy hazaértünk. Pedig az a három szerencsétlenül járt lány ugyanazt tervezte szombat estére, amit mi, amit a legtöbb ember szombat esténként: kikapcsolódni, gondtalanul szórakozni. Apukám felhívott korán reggel. Mérges voltam, minek ébreszt fel, tudja, hogy buliztunk tegnap. Csak annyit mondott, kislányom, olyan jó, hogy hallhatom a hangod. És ő mesélte el, mi történt. Hogy most van három édesapa az országban, aki már hiába hívja a kislányát...nem tudom felfogni, mekkora lehet a fájdalmuk. Ha lenne mód enyhíteni rajta, megtenném. Nyugodjanak békében.)