Tegnap nem voltam templomban, mert elaludtam. Mint írtam, bulizni voltunk, és későn keveredtünk haza, a mise meg nálunk fél kilenckor kezdődik. Hogy oda tudjak érni, és rendesen össze tudjak készülődni előtte, fél nyolckor kelnem kellett volna. Be is állítottam az órát becsülettel amikor lefeküdtem (fél négykor), hogy én bizony felkelek. Mission impossibel. Nem sikerült, persze. És most olyan furcsa hiányérzetem van. Utoljára az esküvőm után fordult ez elő velem. Ha nyaralni megyünk, akkor is elmegyek ott misére, ahol megszállunk.

Szóval a lustaság. Bennem megvan rá a hajlam, erősen küzdök ellene. Régebben többször volt, hogy azon vettem észre magam, elment a nap, és én nem csináltam semmit, csak ültem egyik helyről a másikra. Kb. két éve kitaláltam ellene egy ellenszert: ha itthon is vagyok egész nap, este 8 előtt nem ülök le a fotelba, sem a kanapéra. Egy kicsit megpihenni a konyhában egy stokin is lehet, a kávét ott is meg lehet inni, cigarettázni úgyis csak ott szabad, és ott nem ülök el órákat. Mert ha az ember már kényelmesen elhelyezkedik, akkor bekapcsolja a tévét, olvasgatni kezd stb. és pikk-pakk elszalad az idő. Ha meg dolgozom, akkor nincs erre gondom :). Ott nem hagynak lustálkodni (különben sem engedné a lelkiismeretem. de ő itthon azért engedékenyebb :)).

Szabadságom mai napjára délelőttre könyvelést, délutánra takarítást terveztem. Ezt csinálom már reggel hat óta, jojózik a szemem a számoktól, ezért gondoltam írok egy posztot az egyik legveszélyesebb gyengémről. Majd átolvasom, és erőt merítek belőle. Estére azt terveztem, hogy átnézem az Új Széchenyi Terv megjelent pályázati kiírásait. Ügyfeleim is érdeklődnek, meg blogom kedves olvasóival is szeretném megosztani amit megtudok. Tudom, hogy sokan vagytok vállalkozók, hátha valakit érdekel. Megpróbálom majd röviden és közérthetően összefoglalni.

Addig is, jó munkát mindenkinek!