Ma erről írok, itt van róla egy közérthető összefoglaló csini táblázattal: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20110112/ki_jar_jol_a_csaladi_adozassal_/

A céllal mindenképpen csak egyetérteni lehet. Valóban, ne ugyanannyit adózzon az, aki velem egyforma keresetű, de ebből 3 gyereket nevel, mint én. Hiszen ő már azzal is letesz valamit a társadalom asztalára, hogy neveli a gyerekeit.

Problémám kettő van vele:

1. Bár a családok helyzetét kétségkívül javítja (szimpatikus pl., hogy már a terhesség 91. napjától beleszámít a magzat is), végső célját, a népességfogyás megállítását nem fogja elérni. Ennek oka az, hogy az ember nem négy évre vállal gyereket, hanem egy életre. Tehát aki eddig azért nem merte vállalni, mert úgy érezte, kevés hozzá a jövedelme, az most méltán gondol arra, hogy jó, jó, de lesz egy másik kormáy, egy másfajta gazdaságpolitika, és visszavonják, akkor mi van? A gyereket nem adhatja mégsem a gyivi-be arra hivatkozva, hogy "kérem, én az AKKORI feltételekkel vállaltam, Önök ezt megváltoztatták, csináljanak vele amit akarnak". Nem beszélve arról, hogy van, ahol nem anyagi okai vannak. Maga a gyerekekehez kapcsolódó infrastruktúra is hiányos. Rengeteg helyen nincs óvoda, iskola, bölcsőde. Nem csoda, ha elbizonytalanodnak sokan, és ezen nem változtat, ha több marad a borítékban. Ha ugyanis nem tud valaki visszamenni dolgozni bölcsőde-óvodai férőhely hiányában, akkor nem lesz boríték...

Tehát a szándék jó, az irány jó, csak az erdménye bizonytalan.

2. Ha én alkotom az adórendszert, gyökeresen más bevallási módot vezetnék be. Nem az számítana, hogy valaki mennyit keres, hanem hogy egy adott háztartásban mennyi az egy főre jutó jövedelem. Tehát hasonlóan a családi gazdaság elszámolásához, csak az esetek többségében ugye nem önálló tevékenységből származó bevételről van szó.

Például: Hakapeszik Maki munkaviszonyból származó bruttó jövedelme 250.000 Ft/hó. Van neki felesége, Hakapeszik Makiné, mondjuk, legyen GYED-en, ebből származó jövedelme 85.000 Ft/hó. Van három gyerek, egy csecsemő és két álatlános iskolás, nekik nincs jövedelmük. Velük él még Maki eédesanyja id. Hakapeszik Makiné, aki nyugdíjas, nyugdíja 28.500,-Ft/hó, ugyanakkor néhai id. Hakapeszik Makitól 10 ha termőföldet örökölt, miután a bérlő 500.000 Ft-ot fizet évente. (Ennek az adója jelenleg 20%).

Nos, hogy állnak Makiék? Van ugy nekik évi 4.862.000 Ft éves jövedelmük. Nagy pénz, igaz? Nade vannak ugye rá hatan. Tehát az egy főre jutó jövedelem évi 810.000 Ft. Na, ez mindjárt nem olyan nagy összeg. Ez lenne tehát a családi adóbevallásban feltüntetendő egy főre jutó éves jövedelem, az ezután számolt szja 145.800 Ft/év, ezt kellene az adóköteles jövedelemmel rendelkező családtagok (itt 3 fő) számával szorozni, és ki is jön, hogy Makiék évi 437.400,- Ft adót fizetnek, ami havi 36.450 Ft.

Viszont ha csak kettecskén élnének a feleségével, akkor Maki éves adója 540.000,- Ft lenne, a feleségéé (mondjuk tegyük fel, ilyen jó fizetéssel ment GYED-re), akkor ugyanannyi, tehát összesen évi 1.080.000, azaz havi 90 eFt-ot adóznának. Így meg ennél havi 53.550,- Ft-al kevesebbet. Ráadásul még a mama is befizeti a 100.000 Ft-ot a föld után. (Ő egyébként folyamatosan rászorul jelen rendszerben a szociális ellátórendszerre, és jogosult is rá, ha eltartják a gyerekei, ha nem.)

Mindezt azért írtam le, hogy világos legyen: az is terhet vesz le az állam válláról, aki idős, egyedülálló szülőjét eltartja, vagy bármely más kevés jövedelemmel rendelkező családtagját magához vesz. És szerintem úgy lenne igazságos, hogy ha a szociális juttatásoknál, gázárnál stb az egy főre jutó jövedelmet vesszük, akkor az adózásnál is vegyük azt. És mindjárt nem kell a fejeket bonyolult kedvezményrendszereken törni. Tudom, hogy ez talán sosem fog megvalósulni, de jó lenne...