Tegnap esküvőre kaptunk meghívást :) Örömünkben újranéztük a saját esküvős dvd-nket, szóval most erről fogok írni.
Az események 2009. februárjában pörögtek fel. Akkor már 6 éve együtt voltunk későbbi férjemmel, és beszéltünk is már többször a házasságról, de csak olyan félkomolyan. Egyszer aztán elfelejtettem bevenni a fogamzásgátlómat, egy pánikban voltam a következő menstruációig, mire életem párja: miért, nem lenne olyan nagy baj, ha "becsúszna"...erre én (őzikeszemekkel): hogy lehetne nekem gyerekem, hiszen férjem sincs...ez szöget üthetett a fejébe, mert két hétre rá megkérte a kezem (azért biztos, ami tuti, az esküvőm napjáig gyógyszert szedtem). Nos, pici-Etus azóta sincs, de talán lassan összejön. viszont nagyon boldog feleség vagyok :) sokan mondták annak idején, hogy nem jelent ez semmit, csak papír, semmi nem fog változni...hát ez az, ami nem igaz! én úgy éreztem, mintha "újrakezdődött" volna a kapcsolatunk, ugyanazt érzem a férjem iránt az esküvőnk óta, amit az elején éreztem :) szóval megérte.
A legjobb az egészben a szervezés volt: ruhapróba, frizurapróba, meghívók, dekoráció stb. Jártunk az atyához jegyesoktatásra is, ami először furcsa volt (főleg, mivel a férjem egyszer már volt nős, igaz, nem volt egyházi esküvőjük), kicsit feszélyezve éreztem magam. De aztán már alig vártam, hogy mehessünk, olyan jó volt elbeszélgetni a házasságról, amire készültünk.
A ruhámat varrattam, és az öt koszorúslányét is megvarratták. Nagyon szépek voltak! Az én ruhám egyébként olyan, hogy befestve jó lenne estélyi ruhának is. Jó minőségű szaténból van, ha valaki tud helyet, ahol vállalnák a festést, örökké hálás lennék neki! Egyenlőre csak olyan helyet találtam, ahogy feketére festették volna, de fekete estélyim már van. Inkább valami pasztelles-világos színre gondolnék (a bordó meg a sötétkék is tetszene, de az ha netán "foltos" lesz, az nagyon feltűnő. Egy pasztellszínű szaténon meg úgysem látszik, úgyis annyi árnyalatot mutat, ahány oldalról éri a fény.)
Aztán júliusban elérkezett az esküvőm napja. Kicsit "gombhoz a kabát" volt, tehát először a helyszínt tudtuk (egy közeli vadászkastély, illetve annak parkja és kápolnája), és utána néztük meg, hogy akkor hány ember fér is el oda. Így végül a délutáni fogadáson és a szertartásokon majdnem 200-an, a lakodalomban 85-en voltunk. Hagyományos lagzi volt, a hely jellegéhez illő vadhúsos vacsorával, hintóval, sramli zenével, menyasszonytánccal, tojás nadrágszáron való átgörgetésével stb. Nagyon jó volt, reggel fél hétkor ment el az utolsó vendég (szóval ennyit a nászéjszakáról :)).
Délelőtt szemerkélt az eső, én hisztérikusan szokogtam apukám vállán (mivel a polgári esküvő szabadtérre volt tervezve), mire ő (merev és "térítő típusú" antialkoholista létére) rendelt egy feles mézesbarackot ("a kislányomék lakosztályába, Pistikém, mert nem bírok vele"). Na, attól mindjárt jobban lettem, és tényleg nem volt ok a pityergésre, mert délutánra verőfényes napsütés lett.
Anyagi szempontból: 1,5 millióba került (pedig sok kedvezményt kaptunk a zenekartól és a virágkötőtől is), és 1,2 milliót táncoltam össze (Azóta is gyakori észrevétel a férjem részéről, ha erkölcsi kérdésekben megnyilatkozom: "Te beszélsz, aki képes volt idegen férfiakkal pénzért táncolni..."). Tehát 300 eFt-ba került, ami mondjuk egy egyhetes nyaralás ára. Szóval anyagilag is megérte :).
Azóta is nagyon szívesen gondolok vissza arra a napra. És legalább ötvenszer megnéztük már a dvd-t is. A mostani meghívás márciusra szól. Remélem, szerencséjük lesz az idővel. Én nagyon szurkolok nekik.
Írjátok meg Ti is az esküvőtök történetét! Nagyon érdekelne, kinek milyen volt.
Utolsó kommentek