Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, most sem teszek. Most következő fogadalmaim sem az új év beköszönte, hanem várhatóan gyökeresen megváltozó életem miatt aktuálisak. Etuska ugyanis szeretne picike-Etuskát, és miután ezen elhatározását Etuska férje is támogatja, sőt, annak gyakorlati kivitelezésében aktívan közreműködik, ilymódon a létrehozandó pici-Etus birtoklására 1/2 arányban igényt tart, ezért várhatóan az elhatározásból kézzel fogható pici-Etus lesz.

Most tehát szentül fogadom magamnak, férjemnek és blogom kedves olvasóinak az alábbiakat:

• soha nem gondolok szex közben arra, hogy talán most, meg általában a fogantatásra. a szex az szex. azért csináljuk mert élvezzük, pont.
• nem fogom nézni a naptárat, hőt mérni, meg ilyenek. ha jönni akar, jön. ha nem, akkor szomorú leszek egy kicsit, de nem történt katasztrófa. eddig is boldogok voltunk, azok is fogunk maradni.
• nem fogok meghízni. ezt úgy érem el, hogy aktív életmódomat ameddig lehet fenntartom, és NAGYON, minden eddiginél jobban figyelek a kajára. egy magzat fejlődéséhez szükséges plusz-kalóriamennyiség benne van egy mackó sajtban. tehát semmi "kettő helyett"-ről nincs szó.
• szüléshez Etuska férjére nincsen szükség (hála Istennek nem is vágyik bejönni). oda nekem egy vérprofi orvos kell, hasonló kvalitású szülésznő, és anyukám. úgyis császár lesz valószínűleg a szemem miatt, akkor meg anyuka sem kell, be sem engedik.
• olvastam valahol, hogy már a terhesség vége felé jobban teszi az ember lánya, ha 3 óránként eszik, így könnyebb lesz rászoktatni a babát, hogy rendszeresen van a kaja. nem tudom bejön-e, de kipróbálom. igény szerint szoptatni nem fogok.
• egy szobában a babával nem alszunk, 3 ember hamar elhasználja az oxigént, anélkül meg az agy nem pihen rendesen. meg egyébként is hülyeség. mindenkinek szüksége van élettérre, és megvan az ember személyes zónája.
• a rendszerességre idejében és következetesen rá fogom szoktatni. Kodály Zoltán szerint a zenei nevelés a születés előtt 9 hónappal kezdődik. szerintem meg a nevelés általában akkor kezdődik. az embernek szüksége van a rendszerességre, hogy tervezni tudja az életét. a babának meg azért, hogy biztonságban érezze magát.
• ha fiam lenne, nem fogom minden hülyeségért babusgatni, homokozóban/játszótéren másik anyukával/gyerekkel szemben az érdekeit védeni. ha elveszik tőle a lapátot vegye vissza, aztán ne hagyja mégegyszer. nekem ne legyen nyámnyila anyámasszony katonája, mert aztán meg eladhatatlanul a nyakamon marad, én vasalhatom az ingjeit még 40 éves korában is :P:D
• mindegy, hogy fiú lesz, vagy lány, viselkedni tudni fog. ez nagyon fontos. a jó modor nem kerül semmibe, mégis minden ajtót kinyit. (erről egyébként lehet írok egy könyvet is. aktualizálom Kalocsa Rózát a 21. századra :P)
• soha, semmilyen körülmények között nem mondom ki a következő szavakat: babó, babóca, mamóca, papóca, csimota stb. nem fogom a férjemet apának, papának stb hívni. ő viszont. nem "mama" leszek, hanem a FELESÉGE, aki ráadásul a gyereke anyja is.
• nem leszek ősanya. ugyanúgy járni fogok gyantáztatni, fodrászhoz, teniszezni és lovagolni (amint lehet) mint most. a férjem szemében én vagyok a világon a legjobb nő, és én mindent meg fogok tenni, hogy ez így is maradjon.
• nem fogom hanyagolni a férjemet. sem a családi és társadalmi kapcsolataimat. ez fontosabb, mint sokan hiszik. hiába van ugyanis 3 év múlva szuperokos, szuperkötődő, folyton rajtad lógó gyereked, ha nevelheted egyedül, mert az apja lelépett egy nővel aki NŐ. ráadásul légüres térben állsz, mert minden kapcsolatodat feláldoztad már, illetve elüldözted sztenderd témáiddal (mennyit evett, mennyit/milyet kakilt, büfizett-e stb.)

Isten engem úgy segéljen!

(Férjemnek említettem, hogyha fentiek bármelyikét megszegném, szó nélkül fogjon egy vadászpuskát, és lőjön le. Aztán keressen helyettem egy NORMÁLIS nőt, aki felneveli a gyerekemet).