Kitöltöttem ma egy tesztet a nana.hu-n. Milyen feleség leszel? volt a címe, és, bár jómagam másfél éve feleség vagyok, gondoltam kipróbálom. Az jött ki, hogy "túlzottan feladom önmagam". Szakadtra nevettem magam ezen.

Nem tudom, hány magát nem feladó, önmegvalósító nőszemély érte el 29 éves korára a szakmai karrierjében azt, amit én. Ezt nem dicsekvésből írtam, hanem oktató céllal: alkalmazkodóképesség. Ez a kulcs, úgy a boldog házasság, mint a szakmai előmenetel kulcsa. Ember ugyanis egy van, olyan nincs, hogy 8-tól 4-ig maximálisan alkalmazkodok, utána meg önmegvalósítok. Márpedig munkahelyen, ha sikereket akarunk, felfelé csak tisztelgünk :P. Megjátszani meg lehet, de kibújik a szög a zsákból hamar.

Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg nálam jobb szakember van. A saját beosztottaim között is van jobb szakember nálam. Ezt nem szégyenlem bevallani. Akkor miért én, és miért nem ők? Hát azért. Fentiek miatt. Lényemből fakad az alkalmazkodás készsége, a férjemmel szemben ugyanúgy ahogy a főnökeimmel szemben. Csak ott lojalitásnak hívják, de ez mit sem változtat a lényegen :).

Visszatérve a tesztre és a házasságra. valóban, a legtöbb kérdésre úgy válaszoltam, ahogy gondolom is: azt nézném, hogy a férjemnek jó legyen. De a tesztet ő is megcsinálta, és neki is ugyanaz jött ki, ami nekem: tehát ő meg azt nézi, hogy nekem jó legyen. Alkalmazkodunk egymáshoz, és engedünk egymásnak kellő szabadságot. Ez a házasság lényege, nem?

Még egy dologról írni akartam itt: a féltékenységről. Ez a kicsinyes, idegesítő tulajdonság a férjemben sosem volt meg. Bennem megvolt, mert nem volt akkora önbizalmam, mint neki. Tudatosan küzdöttem ellene, és tanúsítom: le lehet győzni! Ez csak egy rossz szokás, káros beidegződés, olyan mint a körömrágás. Ne hagyjátok, hogy rámenjen a házasságotok erre! Bízzatok magatokban. Aki magában nem bízik, másban sem fog tudni. Egyébként meg becsapódni emberi dolog, viszont gyanakodni közönséges. ezt tartsátok szem előtt, és ha más nem, hát a büszkeség tartson vissza mindenkit a gyanúsítgatásoktól és a jelenetektől. A büszkeség jó tanácsadó mindig: jégre vihet ugyan, de sárba soha. Tessék ezen elgondolkodni...

Azzal kezdeném, hogy Etuska véleménye az egész Uniós majomcirkuszról lesújtó. Nem látom az értelmét fenntartani ezt a hatalmas bürokráciát, eljátszatni a népekkel a parlamentarizmus-cirkuszt ötévente, üzemeltetni ezt a rémbonyolult képviseleti rendszert, amikor úgyis az van, amit az erősebb országok akarnak. Ez, megjegyzem, így is van rendjén. Az beszél, aki fizet, így van ez, amióta világ a világ. Csak azt nem értem, miért kell nekünk ehhez asszisztálni. Szerintem a gazdasági életben ugyanúgy érvényes a "kopó a kopóhoz, agár az agárhoz" elv, mint az élet többi területén, sőt...Nagyjából egyforma fejlettségi szintű országok alakíthatnak, és sikeresen fenntarthatnak egy szimpla vámuniót mindenféle egyéb körítés nélkül, az EU is így kezdődött, sikeres is volt, amíg erről szólt. A gondok akkor jöttek, mikor a bent lévőkhöz képest elmaradott országokat kezdtek felvenni, és a nyers vámunió okozta egyenlőtlenségeket különböző közösségi támogatási formákkal kompenzálni. Na, ehhez már kell apparátus bőven! És, működik? Látjuk hogyan: nem az erősebb húzza a gyengébbet, hanem a gyengébb fogja vissza az erősebbet, a vége meg az, hogy a gazdagabb ország folyamatosan úgy érzi, meglopták, a szegényebb meg úgy, hogy nem megfelelő a kompenzáció, és ő csak piacnak kellett.

Szóval Etuska szerint az üdvözítő megoldás az lett volna, hogy mi szépen a velünk egy szinten levőkkel csinálunk vámuniót, a többiek szintén maradnak a vámiuniónál (szigorúan gazdasági közösségek, mint a nevük is mutatja!), belső vámok nincsenek, külső vám a kínai gagyikra felemelve az egekig, és kész. Aztán a két laza államszövetség köthet különböző eseti szerződéseket, egyezségeket, amit mindkét fél elfogad. Ez vezetett volna valahová. A mostani berozsdásodott Beketow nem.

Fentiekkel együtt, hamár viszont így alakult, nagy lehetőség az elnökség. Persze elnökként nemzeti ügyeket direktben érvényesíteni nem illik, viszont átvihetünk olyan dolgokat, amik nekünk fontosak, és az Unió egészének is érdeke a megoldásuk (pl.: Duna stratégia). És nem utolsó sorban megismer minket a világ, Európán belül és kívül egyaránt, talán némileg tompítani tudjuk a Sanghai-i Világkiállítás égését.

Istentől kérek politikusainknak és a rengeteg tisztviselőnek, aki ezen az ügyön dolgozik erőt, kitartást ahhoz, hogy sikeres elnökséget zárjunk. Ez mindannyiunk érdeke.

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, most sem teszek. Most következő fogadalmaim sem az új év beköszönte, hanem várhatóan gyökeresen megváltozó életem miatt aktuálisak. Etuska ugyanis szeretne picike-Etuskát, és miután ezen elhatározását Etuska férje is támogatja, sőt, annak gyakorlati kivitelezésében aktívan közreműködik, ilymódon a létrehozandó pici-Etus birtoklására 1/2 arányban igényt tart, ezért várhatóan az elhatározásból kézzel fogható pici-Etus lesz.

Most tehát szentül fogadom magamnak, férjemnek és blogom kedves olvasóinak az alábbiakat:

• soha nem gondolok szex közben arra, hogy talán most, meg általában a fogantatásra. a szex az szex. azért csináljuk mert élvezzük, pont.
• nem fogom nézni a naptárat, hőt mérni, meg ilyenek. ha jönni akar, jön. ha nem, akkor szomorú leszek egy kicsit, de nem történt katasztrófa. eddig is boldogok voltunk, azok is fogunk maradni.
• nem fogok meghízni. ezt úgy érem el, hogy aktív életmódomat ameddig lehet fenntartom, és NAGYON, minden eddiginél jobban figyelek a kajára. egy magzat fejlődéséhez szükséges plusz-kalóriamennyiség benne van egy mackó sajtban. tehát semmi "kettő helyett"-ről nincs szó.
• szüléshez Etuska férjére nincsen szükség (hála Istennek nem is vágyik bejönni). oda nekem egy vérprofi orvos kell, hasonló kvalitású szülésznő, és anyukám. úgyis császár lesz valószínűleg a szemem miatt, akkor meg anyuka sem kell, be sem engedik.
• olvastam valahol, hogy már a terhesség vége felé jobban teszi az ember lánya, ha 3 óránként eszik, így könnyebb lesz rászoktatni a babát, hogy rendszeresen van a kaja. nem tudom bejön-e, de kipróbálom. igény szerint szoptatni nem fogok.
• egy szobában a babával nem alszunk, 3 ember hamar elhasználja az oxigént, anélkül meg az agy nem pihen rendesen. meg egyébként is hülyeség. mindenkinek szüksége van élettérre, és megvan az ember személyes zónája.
• a rendszerességre idejében és következetesen rá fogom szoktatni. Kodály Zoltán szerint a zenei nevelés a születés előtt 9 hónappal kezdődik. szerintem meg a nevelés általában akkor kezdődik. az embernek szüksége van a rendszerességre, hogy tervezni tudja az életét. a babának meg azért, hogy biztonságban érezze magát.
• ha fiam lenne, nem fogom minden hülyeségért babusgatni, homokozóban/játszótéren másik anyukával/gyerekkel szemben az érdekeit védeni. ha elveszik tőle a lapátot vegye vissza, aztán ne hagyja mégegyszer. nekem ne legyen nyámnyila anyámasszony katonája, mert aztán meg eladhatatlanul a nyakamon marad, én vasalhatom az ingjeit még 40 éves korában is :P:D
• mindegy, hogy fiú lesz, vagy lány, viselkedni tudni fog. ez nagyon fontos. a jó modor nem kerül semmibe, mégis minden ajtót kinyit. (erről egyébként lehet írok egy könyvet is. aktualizálom Kalocsa Rózát a 21. századra :P)
• soha, semmilyen körülmények között nem mondom ki a következő szavakat: babó, babóca, mamóca, papóca, csimota stb. nem fogom a férjemet apának, papának stb hívni. ő viszont. nem "mama" leszek, hanem a FELESÉGE, aki ráadásul a gyereke anyja is.
• nem leszek ősanya. ugyanúgy járni fogok gyantáztatni, fodrászhoz, teniszezni és lovagolni (amint lehet) mint most. a férjem szemében én vagyok a világon a legjobb nő, és én mindent meg fogok tenni, hogy ez így is maradjon.
• nem fogom hanyagolni a férjemet. sem a családi és társadalmi kapcsolataimat. ez fontosabb, mint sokan hiszik. hiába van ugyanis 3 év múlva szuperokos, szuperkötődő, folyton rajtad lógó gyereked, ha nevelheted egyedül, mert az apja lelépett egy nővel aki NŐ. ráadásul légüres térben állsz, mert minden kapcsolatodat feláldoztad már, illetve elüldözted sztenderd témáiddal (mennyit evett, mennyit/milyet kakilt, büfizett-e stb.)

Isten engem úgy segéljen!

(Férjemnek említettem, hogyha fentiek bármelyikét megszegném, szó nélkül fogjon egy vadászpuskát, és lőjön le. Aztán keressen helyettem egy NORMÁLIS nőt, aki felneveli a gyerekemet).

Gyakran eszembe jutottak azok az emberek, akiknek ilyenkor, ünnepek táján, nincs miből ötfogásos menüt sütni-főzni. Vagy, ami talán még rosszabb: nincs kinek. Ilyenkor valóban hálás vagyok az Istennek, hogy van családom, és hogy ilyen családom van. Ez persze nemcsak ünnepek táján jut eszembe, csak ilyenkor sűrűbben. Etuska itthon van ilyenkor, ráér hülyeségeken gondolkodni.

Egyébként ami nagyon jó volt idén, hogy bár kivételesen itthon köszöntöttük az új évet (vendégeink voltak) a tévét be se kapcsoltuk, csak a Himnuszra, meg Schmitt Pál elnök úr köszöntőjére (tetszett egyébként, csak az nem, hogy sétált közben), mégse unatkoztunk...Nem tudom, volt-e valamirevaló szilveszteri műsor, de ha igen, úgyis fogják még ismételni. Amit viszont sajnálok, hogy a bécsi újévi koncertet nem láttam, mert elaludtam sajnos :( Remélem, valamikor megismétlik.

Újévre, pedig Arany János szavaival kívánom a következőket minden kedves olvasómnak:

Ez uj esztendőben!

Eredeti cikk: http://www.origo.hu/itthon/20101230-rap-szam-miatt-vizsgalodik-a-mediahatosag-a-tilos-radional.html

Nos, ennek a dolognak két oldala van, vagy több.

Egyfelől akár el is fogadhatjuk a rádió munkatársainak az érvelését, hiszen ez egy ilyen műfaj, csúnyán beszélnek benne. Én is kedveltem (lány létemre) tizenéves koromban Ice-T-t (igaz, hogy csak azért, mert távolról imádott első szerelmem is szerette :P), mégsem beszélek felnőttként trágár módon, sőt. Ma már kifejezetten irritálnak az ilyen szövegek. Szóval nem hiszem, hogy egy egyébként normális neveltetést kapott tizenéves CSAK EMIATT ordenáré módon kezdene el egyik napról a másikra beszélni. A saját adataikat a hallgatóság életkorára vonatkozóan felhozni nem érv, ezzel nem is foglalkoznék.

Ugyanakkor a hatóságnak is megvan a maga igazsága (és én magam, ha igazságot kellene tennem, inkább efelé húznék), ugyanis:

• ha a tévékkel betarttatjuk, akkor mindenkire vonatkozik. Rádiónál nincsen "korhatáros karika", tehát maradnak az idősávok.
• az, hogy az érintett korosztály jól beszél angolul (hála Istennek) igaz, és egyre igazabb. Meg milyen érv már, hogy "úgyse érti"? Annál rosszabb, méginkább megtanulja.
• érdekes jogértelmezési vitákhoz vezetne, ha elkezdenénk ebből a szempontból különszedni a zeneszámokat és a műsorvezető megnyilvánulásait. Mert végülis a műsorvezető is reppelhet a mikrofonba, és akkor ennyi erővel ő is káromkodhatna kedvére. Meg akkor már ugye nem hozhatjuk ilyen alapon hátrányos helyzetbe a magyar előadókat sem...szóval ez messzire visz. Ami tilos az tilos és kész.

Mindent összevetve én a hatóság helyében nem fogadnám el a Tilos Rádió magyarázatát. Azon egyébként őszintén meglepődtem, hogy ez a műfaj még mindig divatos. Én másfél évtizede voltam tizenéves, azt hittem azóta már kiment a divatból.

Mindezekről eszembe jutott, mennyire zavar engem a csúnya beszéd (nem a zenében, úgy általában a mindennapokban). Nem értem, miért használnak sokan ilyen szavakat. Nagyobb nyomatékot nem ad a mondanivalójuknak, sőt, inkább eltereli a figyelmet a lényegről a minősíthetetlen stílus. Véleményem szerint szükségtelen, hogy az ember ilyen módon bizonygassa lépten-nyomon neveltetésének súlyos hiányosságait. Kiderül az úgyis, amint leül a terített asztalhoz :)

http://index.hu/kultur/media/2010/12/29/egyre_tobben_nezik_a_valo_vilagot/

Egyre többen nézik. Le vagyok nyűgözve. Ez a tény a magyar népesség intellektuális szegénységi bizonyítványa. Engem az vágott mellbe, hogy diplomások közül is több mint 20% nézi. Elkeserítő. Mióta adnak diplomát annyira csekély értelmi képességű embereknek ebben az országban, akiket ez a kritikai szintet alulról súroló gagyi érdekel?

Nehezen emésztem meg az ilyen adatokat. Nem vagyok kárörvendő típus, de ebben az esetben annak örülnék, ha bukás lenne. Csúfos. Akkor lenne remény rá, hogy csak szorult némi ész ebbe a népbe.

Tudom, hallom előre: nem kötelező nézni. Nem is nézem, és büszke is vagyok rá, hogy ki tudom választani az értelmes műsorokat, ha meg nincs ilyen, inkább kikapcsolom a tévét. Igazából nem is a ki tudja hányadik szériás VV a gond. Ez csak egy tünet. Valami össztársadalmi elhülyülés tünete. Erre mondják, hogy "van rá igény", az értelmesebb dolgokra meg hogy "nincs rá igény". Én meg ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy igény mindig arra van, amire támasztanak. Mobiltelefonra pl. egyáltalán nem volt igény, amíg nem promotálták megfelelően. Utána meg lett. A semmiből. Egyik nap még nem volt igény aztán lett. Valahogy így kellene eljárni a magasabb kultúrával (magasabbon értek itt már a nem teljesen gagyi szinttől fölfelé mindent) kapcsolatban is. Népszerűvé tenni. És rögtön "lenne igény".

Más kérdés, hogy vannak fokozatok. A VV és a brazil szappanoperák relációjában például még Rambo és a Terminátor is a "magas kultúra" képviselői :D.

Ma eszembe jutott, hogy blogot kellene írnom. Annyi minden van a fejemben, mégsem zúdíthatom rá minden nap szegény kedves férjemre szanaszét csapongó, vagy éppen összeszedett, de esetleg számára teljesen érdektelen gondolataimat. Meg az idő is jobban telik, ilyen unalmas napokon, mint a mai :) Magamról annyit, hogy 29 éves vagyok, férjezett, gyerekem még nincs, de remélem hamarosan lesz. A férjemet nagyon-nagyon szeretem. Remélem ő is engem. Egy közép-magyarországi faluban lakom, jelenleg Budapestre járok dolgozni. Vezető beosztásban dolgozom, de nem vagyok és soha nem is voltam karrierista. Dolgozni viszont muszáj, különben furdalja az ember jányát a lelkiismerete, és ha már, akkor persze minnél jobb pozícióban, annál jobb. Vezetni szeretek, de az ingázást utálom.

Amit szeretek: lovaglás, úszás, finom ételek, jó borok, keresztszemes hímzés, foci, tánc és a grúz konyak.

Amit utálok: tömeg, városi közlekedés, neveletlen emberek, halászlé, törkölypálinka, koránkelés.

Elöljáróban ennyit. A többi úgyis kiderül.