Mostanában sok szó esik a közoktatásról, annak reformjáról, és a Nemzeti Alaptantervről.

Nekem van egy vesszőparipa-témám, amit mindenképpen belevennék, és sulykolnám, 6-tól 18 éves korig a kölkek fejébe: az elsősegélynyújtás.

Sok dolog van, amit meg kell tanulnunk az általános és a középiskolában, mert hasznos. Még több, amit azért, mert hozzátartozik a műveltséghez. Ennél is több, amit megtanulunk, mert nem tudni, melyikünkből mi lesz, és szükségünk lehet rá.

Ez azonban mindennél fontosabb. Valamikor valakinek az élete múlhat rajta.

Jelenleg az a helyzet, hogy az ember először akkor szembesül komolyan a témával, amikor jogosítványt szerez (már aki szerez. aki nem, az akkor sem hall róla). Akkor is felszínesen, az adott helyzethez alkalmazkodva gyorsan végigszaladnak rajta.

Pedig mindannyian kerülhetünk olyan szituációba, amikor rajtunk múlik. Hiszen dolgozni, mindenki fog egyszer, ott is lehet egy baleset, vagy rosszul lehet valaki. Nem beszélve a háztartási balesetekről. Ezeknek főleg gyerekek az áldozatai. Mennyi életet meg lehetne menteni, ha anyuka/apuka/nagyszülő/testvér tudja, mit kell tenni? És a tudás még mindig kevés. Ezeknek a mozdulatoknak, fogásoknak olyan szinten be kell rögzülni, hogy az éles szituációban GONDOLKODÁS NÉLKÜL tudja az ember, mit kell csinálni. Gondolkodni ugyanis akkor és ott, amikor pl. a gyereke fuldoklik a konyhakövön a lenyelt legótól, nem fog tudni. Akkor rutinból kell cselekedni.

Ezt elérni csak sok gyakorlással lehet, és a BIZTOS tudás birtokában. Ezt én mindenképpen belevenném az új NAT-ba. Mondjuk legalább heti egy órában. A gyerekek, ha elég szemléletesen oktatják nekik, még élveznék is.

Lehet, hogy ez csak az én rigolyám. De bízom benne, hogy nem az, és egyszer, valahol valaki illetékesnek kipattan az isteni szikra az agyából. Nem bánom, kapjon érte prémiumot is. Megérné.